Szűk udvarra néző sötét alagsori lakás, ablaktalan helyiségek, dohos levegő, fekete foltok a falakon. Panellakás, frissen cserélt ablakok, pár hónappal később penészes falak. Új építésű, energiatakarékos épület, modern design, mégis, itt is megjelenik a penész. Mi az oka a csúf és egészségtelen gomba megjelenésének, és mit tehetünk ellene?

A hőhíd és penész együtt járnak

Felmerül a kérdés, hogy vajon minden épülettípusban előfordulhatnak penészproblémák, vagy van-e valami közös a fenti három eset között? A kérdés megválaszolásához tisztázzuk a penészesedés kialakulásának feltételeit. Az első feltétel a penészgomba spórák jelenléte. Ez gyakorlatilag mindig fennáll, hiszen a spórák a levegővel szállítva bárhova eljutnak.

A gombaspórák megtelepedéséhez és a gombák kifejlődéséhez megfelelő fény- és hőmérsékletviszonyokra is szükség van. Ez fajtától függ, de gyakorlatilag az életmódunkkal velejáró fény- és hőmérséklet tartomány kiváló életfeltételeket biztosít bizonyos gombafajok számára. Továbbá nem mindegy a falszerkezet kémiai összetétele (pl. pH értéke), mely a legtöbb falazott és betonszerkezet esetén megfelelő a gombák számára. Ezekkel a dolgokkal az esetek többségében sajnos nemigen tudunk mit kezdeni.

Még egy feltétel van, mégpedig a nedvesség jelenléte. Ha a falfelület elég hideg és a levegő nedvességtartalma elég magas, akkor a felületen lecsapódás alakul ki, ez a felületi kondenzáció jelensége. Ez könnyen észlelhető, mert ilyenkor a falakon, ablakkereten, ablaküvegen láthatóan megjelenik a víz. A gombásodáshoz azonban ezt nem kell megvárni.

Már alacsonyabb páratartalom esetén is a felületeken még nem, de a szerkezet felülethez közeli rétegének pórusaiban már megkezdődik a lecsapódás – ezt nevezzük kapilláris kondenzációnak. Épületfizikai megfogalmazással élve a penészképződés akkor kezdődik, ha legalább 3-5 napig fennáll a kapilláris kondenzáció jelensége (a spórák megtelepedéséhez ennyi időre van szükség). A kapilláris kondenzációnak nincsenek olyan jelei, mint a felületi kondenzációnak. A jel maga a penészgomba megjelenése.

Különösen rizikósak a szerkezeti csomópontok, falsarkok, ablakkávák. Ezek az úgynevezett hőhidak, ahol fokozott hőveszteség lép fel, ezért hidegebb a belső felület, mint máshol.

Megelőzésként csökkentsük a páratartalmat

Mit tudunk tenni? A legjobb a megelőzés, mert ha már kialakult a penész nehéz kiirtani. Léteznek gombaölő szerek, melyeket például a barkácsáruházak árulnak, de ezek csak ideiglenesen, pár hétre szüntetik meg a problémát, ráadásul ezek gyakorlatilag mérgek. Könnyen mosható felületek (pl. csempefúgák) esetén szokás ecetet is alkalmazni, ami egy barátságosabb megoldás, bár szintén nem végleges. Az egyszer megtelepedett penészgomba telep könnyebben kiújul, mint az első alkalommal.

A tényleges megoldást a kapilláris kondenzáció elkerülése jelenti. A jelenség alapvetően két fő tényezőtől függ: a helyiség páratartalmától és a falfelület hőmérsékletétől. A helyiség nedvességtartalmát két módon befolyásolhatjuk: az egyik megoldás a nedvességforrások csökkentése, eltávolítása. Nedvességforrásnak tekinthető maga az ember, aki légzéssel és izzadásos párologtatással juttat a térbe levegőt.

A háztartási tevékenységek egy része is nedvességtermeléssel jár: mosás, teregetés, főzés, fürdés, zuhanyzás, mosogatás, gőzös vasalás, felmosás. Sok penészes lakásban átlagon felüli páratartalom észlelhető, melyet a lakás méreteihez képest túlzott intenzitású páraterhelés okoz. További páraterhelést növelő tényezők a szobanövények, melyek nagy felületen képesek párologtatni naponta több liter vizet. Az akvárium is egy páraforrás. A felsorolt nedvességforrások racionalizálásával csökkenthető a kockázat.

A helyiség páratartalmát fokozott szellőztetéssel csökkenthetjük még, hiszen a külső téli levegő sokkal szárazabb. Ennek hátránya azonban az energiaveszteségek növekedése, a magasabb fenntartási költségek. Ezzel együtt javasolt a napi háromszori 5-10 perces szellőztetés (lehetőleg kereszthuzat), mely a megfelelő levegőminőség biztosítása miatt is indokolt (CO2 eltávolítás). A levegő gyors kicserélése még nem jelent nagy energiaveszteséget, mert a falak nem hűlnek ki, és a levegő pillanatok alatt visszamelegszik.

A jó ablak is veszélyforrás

Ez a penész elkerülésére azonban nem biztos, hogy elég. A légtömör ablakok megjelenésével a penészkárok gyakorisága megnőtt. Ennek oka, hogy korábban a hézagokon át folyamatos, magas légcsere jött létre, ami – bár a felületek hőmérséklete sokszor alacsony volt – elegendőnek bizonyult a falszerkezetek szárazon tartásához. Ez a magyarázata annak, hogy az ablakcsere és az új épületek általában miért lehetnek problémásak.

Az ablakok légtömör kivitele ma már energiatakarékossági okokból alapkövetelmény, ezért gyakran építenek be kiegészítő, páratartalom érzékelős résszellőzőket. Ez csak kompromisszumos megoldásnak tekinthető, mert a szellőzési hőveszteséget növeli. Egy másik kompromisszumos megoldás a ködtelenítő készülék alkalmazása, mely műszaki áruházakban kapható. Ez forgatja a helyiség levegőjét és lecsapatja annak páratartalmát, ami aztán egy tartályban összegyűlik. Hátránya, hogy árammal megy és üzemeltetési költsége magas.

A legjobb megoldás a nedvességtartalom csökkentésére a kiegyenlített hővisszanyerős szellőzés. Ez gépi szellőzést jelent, ahol ugyanannyi levegőt fújunk be, mint amennyit elszívunk és az elszívott levegő egy ún. hővisszanyerő készüléken keresztül átadja hőjét az érkező friss levegőnek. Ezáltal a szellőzési hőveszteség akár 90%-a visszanyerhető. Hátránya, hogy helyet vesz el a térből, illetve magas az ára.

A felületi hőmérséklet növelésével is csökkenthetjük a kockázatot. A legegyszerűbb megoldás, ha feltekerjük a fűtést, mely kihat a falak hőmérsékletére is. Minden 1 oC hőmérséklet emelés azonban kb. 6% energiafelhasználás növekedést okoz. Tehát ez nem célszerű. Ha a hőszigeteletlen fűtési csöveket a külső fal mellett, alul vezetjük, az általában segít. Kompromisszumos megoldás lehet még villanyárammal működő, vakolatba építhető fűtőszőnyegek alkalmazása. Ez célzottan, helyileg is alkalmazható.

Óvatosan a szigeteléssel

A legjobb megoldás a felületi hőmérséklet növelésére a falak külső oldali hőszigetelése. Ez jelentős mértékben emelheti a hőmérsékletet. Minél vastagabb a szigetelés, annál biztosabban elkerüljük a problémát. Túl vékony polisztirol szigeteléssel azonban vigyázni kell, mert szerkezeten belüli kondenzáció alakulhat ki a mélyebb rétegekben. A legjobb megkérdezni egy szakértőt, de 12-14 cm felett biztos nem lehet gond (általában ennél kevesebb is elég). A szálas hőszigetelések problémamentesek.

Nem mindig lehet külső hőszigetelést alkalmazni. Belső szigeteléssel azonban vigyázni kell, mert nem megfelelő tervezés és kivitelezés esetén szerkezeten belüli lecsapódás léphet fel. A belső oldalon párafékező fólia alkalmazása ajánlott, mely nem sérülhet a kivitelezés és a használat során. Kivételt jelentenek bizonyos szilikátbázisú hőszigetelő anyagok, amennyiben azok kedvező páratechnikai tulajdonságait kísérleti úton igazolták.

Ezen speciális anyagok kapilláris szívóhatásuk révén magukba szívják a szerkezeten belül lecsapódó nedvességet és azt képesek tavaszig úgy eltárolni, hogy nem lép fel sem penészképződés, sem állagkárosodás. Ezek költsége magasabb, mint a szokásos szigeteléseké, de sokszor ez bizonyul az egyetlen racionális megoldásnak.