A mai négyzetméterárak mellett akár milliókat is lehet veszteni egyetlen fogalom, a hasznos alapterület értelmezésével. Számoljanak, méricskéljenek, netán üssék fel az ide vágó törvényeket. Ha résen vannak, vastagabb pénztárcával kezdhetik meg új lakásukban az életet.

A képlet egyszerű: elég ügyeskedni a négyzetméterekkel, loggiának számítani például az erkélyt, beszámítani a lakásból igen tekintélyes részt kivágó tartópilléreket a hasznos alapterületbe, és máris ott tartunk, hogy egy 58 négyzetméteres lakás 60 négyzetméter. Ez jobb helyen, mondjuk egy belvárosi lakás esetében egymillió forintot is jelenthet. (Igaz, a jobb helyeken általában már korrektebbül mérik a négyzetmétereket.)

Ha a vevő nem amatőr, egy kis odafigyeléssel jelentős összeget takaríthat meg. A leggyakoribb probléma, hogy már az elején, tehát a tervrajzkészítési fázisnál rosszul számolják ki a hasznos alapterületet, erre már csak plusz problémaként jön az, hogy az utólag beépített egységeket, tehát az építkezés során bekövetkezett változásokat nem számítják be.

Ezen persze lehetne segíteni, például úgy, hogy a műszaki átadás-átvételnél (nem a vevőnek való átadáskor, hanem amikor a kivitelező adja át a lakásokat a beruházónak) a műszaki ellenőr leméri, mennyi is az annyi, vagyis a hasznos négyzetméter, ám – vidéken legalábbis – még műszaki ellenőr sincs, mondván a beruházónak nincs rá pénze. (Független műszaki ellenőr pedig akkor is kellene, ha a beruházó és a kivitelező személye – csapata – egy.)

Az a probléma, hogy a jelenleg érvényben lévő lakástörvénybe – az illetékesek saját bevallásuk szerint is – elfelejtették betenni a hasznos alapterület meghatározását, minden probléma tehát innen ered. Az előtte hatályos lakástörvény még tisztázta a nettó alapterületet, akkor nem is volt probléma ezzel.

Fogalmak

Hasznos alapterület: az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) szóló 253/1997. kormányrendelet szerint: „az alapterületnek azon része, amelyen a belmagasság legalább 1,90 m”. Az 147/ 1992-es kormányrendelet hozzáteszi: „a végleges (vakolt, burkolt) falsíkok által határolt felület ezen részét kell figyelembe venni” – tehát nem a betonozás után kell megmérni a területet.

Erkély: a homlokzat síkja előtt lévő, tehát felülről nem határolt terület, amely semmilyen körülmények között nem számíthat bele a lakás alapterületébe. Ennek megfelelően nem szabadna féláron se értékesíteni, csak a négyzetméterár negyedéért, azonban még a „jobb” helyeken is elkérik legalább a négyzetméterár egyharmadát érte.

Loggia: a homlokzat síkjából ki nem ugró, három oldalról határolt helyiség, amely a lakás alapterületének számításakor ötven százalékban számít bele.

Terasz: lábakon vagy aljzaton álló, illetve a garázs fölött elhelyezkedő terület, mely nem számítható be a lakás hasznos alapterületébe. A fedett terasz a kormányrendelet szerint már beleszámít a hasznos alapterületbe.